filmmaraton 2.0

Okay, most egy darabig ez lesz az utolsó egész éjszakás filmmaratonom, mert Herczegnő legalább húsz filmet írt nekem össze, és ezeket be akarom osztani nyárra.
  Amúgy, délután varrtam három párnát - az egész művelet cirka négy órát vett igénybe. Így most vészhelyzet esetére (értsd: tragikus haláleset könyvben/filmben/animében, mint amilyen L-é vagy Gusé volt) van egy sírópárnám.
  Na, vágjunk bele, ezeket néztem ma éjjel:

AMÉLIE CSODÁLATOS ÉLETE
(Le fabuleux destin d'Amélie Poulain)
Rettenetes dolog történt velem, mégpedig az, hogy képtelen voltam franciául beszélgetni Jean-Christophe nevű ismerősömmel. Ezt az állapotot sürgősen orvosolnom kellett, ezért francia szinkronnal néztem meg ezt a filmet. Korábban már eljutottam a feléig, csak akkor bedöglött a dévédé lejátszónk. Az internet viszont csodákra képes, általa végre belecsöppenhettem egy kis szelet párizsi hangulatba, a francia nyelv szépségeibe, abszurd humorba és bolondos szokásokba... Amélie olyan, mint egy porcelánbőrű kis lidérc: akit arra érdemesnek talál, boldogabbá tesz, és kibabrál azzal, aki másoknak árt. Közben kilép a maga megszokott kis világából, és egy-egy apró mosollyal (illetve mosolyra késztető cselekedetekkel) mindenkit magával ránt. Szeretem. Szavakkal leírhatatlan hangulata van, egy kis Szajna-parti harmonikazenével és zongorával aláfestve. Ezt a dalt például még én is el tudom játszani zongorán.

A HALÁSZKIRÁLY LEGENDÁJA
(The Fisher King)
Terry Gilliamnek biztos valami Szent Grál-fétise volt, mert ez már a második film, amit az ő rendezésében látok, és Grál van benne. Viszont ez a Gyalog galoppnál sokkal komolyabb volt, még a viccesebb helyzetekkel együtt is. Volt ebben barátság, trauma, őrület, szerelem, Jack egy jackass, Lydia fura, Anne pont úgy néz ki, mintha Nia Vardalos alakítaná, pedig nem, Parry meg ugye Robin Williams, akit nagyon szeretünk. Az összefüggések egy részét egyébként nem teljesen értem, és helyenként Ponyvaregény-szerűen részletes volt, de megjárja. Tetszett.

VILÁGVÉGE
(The World's End)
Ez az ún. Cornetto-trilógia harmadik része, aminek az első két részét (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok) Márk nézette meg velem, és most vettem rá magam, hogy megnézzem az utolsót is. Nincs is jobb, mint kellően lefárasztani az agyam 3:21-kor a két idiótával, amint a zombi- és rendőrfilmek után éppen a sci-fiket parodizálják, és szétsörözik az agyukat. Ha ez még nem lenne elég, feltűnt benne egy hobbit meg Pierce Brosnan, a tenyérbe mászó szinkronhangjával és a túl nagy, oda nem illő fejével, és ááá... Örültem, hogy Andy szétverte a fejét egy székkel. A film amúgy dugig van poénokkal, de ezek felét már eljátszották az előző két részben. Na sebaj, láttam mind a hármat, ez volt a legrosszabb, és a Vaskabátok a legjobb.

És a sasa 5:04-kor elmegy aludni. Jóéjt.